Mire jutottam az egészséges táplálkozással….

Ekkor:

Vannak pillanatok, hogy a suszter cipője jut eszembe, amikor magunkra nézek. Itt osztom az észt évek óta, hogy így egészséges étrend, úgy harmónia a testünkkel, és na tessék. Ha így egészségmegőrzőek a tanácsaim, ahogy azt életünk jelen állapota mutatja, akkor én bizony nem kérnék magunktól tanácsot. Vagyis precízen meghallgatnám magam, majd az ellenkezőjét csinálnám.

Tudjátok az elmúlt hónapokban ahogy éltünk, azt tökéletes antipéldának hozhatnám. Jöttek a terhesség utolsó hetei, a lomhaság és a tehetetlenség nőtt, és a környezet felém támasztott elvárása csökkent. Olyan kényelmesen belepunnyadtam a gyermekágyba, hogy csak úgy lebegem. Család meg evett, ami volt. Gergő is. Bennem bűntudat leginkább a péksütemények miatt van, az már nagyon zavart. Olyankor mindig megfogadta, hogy készítek neki alternatívát, de aztán nem lett belőle semmi. Sötét estéken a bűntudat rettegéssé fokozódott, majd tagadás lett belőle, a vége pedig a jelen. Ezen az úton köszönöm nem járunk tovább.

Az új utakon. Nyers sütik, nyers levesek, nyers fúziós főételek készülnek nap nap után. Minden válaszás tudatos döntés. Gergő döntése. Mert én maximum alternatívát ajánlhatok, állástfoglalhatok, véleményt nyilváníthatok. Mindkettőnknek komoly feladat ez, de lelkesen vetjük bele magunkat.

Persze lehetne máris azon merengeni, mire elég ez, mire lesz képes a kitsrtásunk, mire is jó a fene tudatos étkezésünk. Egyfelől nem csak ezen a fronton végzünk komoly munkát, másfelől pedig, jól megfontolt érdekem, hogy találjak kiutat a mostani rémületből, amin nem csak passzív szemlélő vagyok. Épp a minap hallottam, hogy a cselekedhető lépés a legerősebb stresszoldó. A stressz pedig eleve átr. Tehát, ha az étrend nem is segít, bár ezt nem gondolom, akkor is az alacsony sztessz szint és a boldogságos percek a konyhában szebbé teszik, sőt meséssé a jelent, ami a szép jövő záloga. Így gondolom én.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.