Minimalizmus

Akár konyha, akár lakberendezés a minimalizmus szemlélete manapság sokszor, és sokféle aspektusban jelenik meg.

Jurtában élünk, és ennek kapcsán sokan szólítanak meg, hogy a minimalizmus-e a kiinduló elve ennek a döntésnek. Az első ilyen megkereséskor találkoztam először ezzel a fogalommal, és utánajártam. Persze már előtte is tudtam, hogy a jurtánknak az ég világon semmi köze ehhez, de mára valahogy sok dologban tudok azonosulni vele, és próbálom a velünk harmonizáló, minket támogató elemeit beépíteni az életünkbe.

Oda vagyok a letisztult, púderszínű világokért, amit Instagrammon csodálva bámulok, és lájkolok is. A mi életünkben azonban teljesen elképzelhetetlennek tartom. Ha az általam legideálisabbnak tartott rend megvalósulna az életünkben, akkor sem fedezné fel benne senki a 21. századi minimalizmus egyetlen elemét sem.  Az én minimalizmusom valahogy egészen más tőről fakad. Ennek keresgéltem a gyökereit egyik este a kádból a csillagos eget bámulva. Ott volt az az élményem, hogy ennek már köze van ahhoz, ami szerintem a minimalizmus. 

Az élet egyszerűségének origója számomra a Paradicsom. Nem feltétlenül azért, mert az az élet bölcsője, hanem mert ott az ember, és környezete valódi egységet tudott alkotni. Tárgyak, félelmek, korlátozó elemek nélkül. Ennek persze közelében sincs még a kádunk sem, ami alatt jancsikályhában ropog a tűz, az udvarunk közepén, de valami leheletnyi élményt mégis ad abból a kegyelmi állapotból, amikor az élet még nem volt ilyen profin szervezett.

Ha a szakterületemre, a konyhára koncentrálunk, ott is igyekszem a gyökerekhez visszanyúlni. Szeretem, ha az alapanyagok és a technológiák egyszerűek, és természetesek. Ha akár az erdőben is megvalósítható lenne a semmi közepén. Olyan konszenzusokat megkötök, hogy az idő rövidítése érdekében bevetem a modern vívmányokat, mint aszaló, vagy villanytűzhely, de legalább gondolatban mindig eljátszom azzal a úttal, amit akkor kellene járjak, ha nincs áram. Ha nincs még a jurtánk sem. Ha csak a természet lenne, és mi. Akkor biztosan nem lenne időm blogbejegyzésekkel dokumentálni életünk különleges tapasztalatai. Arra még nem jöttem rá, hogyan kreálnék papírt, amire legalább magamnak jegyzetelem ügyes bajos kísérleteim kudarcait és sikereit, de sok-sok ötletet már most tesztelek kaotikus kertünk mindennapjaiban.

Ennek a folyamatnak a része az is, hogy megtanultam szappant főzni. Tanulom és kutatom a gyógynövényeket, ehető növényeket. Szeretnék tanulni a gombákról, felismerni a jól fonható növényeket, kiégetni az agyagot profi kemence  nélkül, festéket készíteni, vagy épp ecsetet. A lista végtelen, és ahogy telik az idő a szenvedélyem egyre csak nő. Persze sikeres és sikertelen kísérleteim maradványai nem segítik a mindennapi rendet. Első házépítési projektünk kudarca is mély nyomot hagy az udvaron, amit nem szeretnénk konténerrel elszállíttatni, mert jelenleg ugyan szemét és mocsok, de inspiráló is sok esetben. Fontosnak tartom azt is, hogy szembenézzünk azzal, amit összehordtunk, és ne úgy oldjuk meg az általuk okozott kellemetlenségeket, hogy máshol tároljuk tovább a szemetet. Nyárra végtelen tervünk van, és apránként haladnak is. Ezekről be is számolok majd mindig, mert sem konyhától, sem hulladékmentességtől, sem környezetgazdaságosságtól nem független egyik projekt sem, ezek pedig BeePakk világom szerves részei a maguk kaotikus módján. Minimalizmus vagy nem, azt majd Ti eldöntitek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.