Mester vagy Tanítvány!

Egyre többen fodultok hozzám a életetek legkülönbözőbb kérdéseivel, és hihetetlen sokat kapok általuk. Minden alkalommal felteszem a kérdést: Ez a szegítő “szerep”, vagy inkább minőség milyen jelenlétet szeretne adni számotokra? Fontos megfogalmaznom magamban az értékrendet, a célt, abban a folyamatban, amivel hozzám forudltok.

Minták után kezdtem keresgélni. Kik töltöttek be ilyesmi szerepet az életemben. Kikhez forudtam én, amikor elvesztettem életem fonalát. Sokféle ember, sok féle probléma, és mégis volt valami, ami közös volt bennük. Felnéztem rájuk, tiszteltem őket, követtem őket és ami a legrosszabb, olyan dimenzióba helyzetem őket fantázia világomban, amely dimenzió a Templom Függönye mögött, halandó szem előtt elrejtve létezik csak. Mesterként tekintettem rájuk. Kimaradt még egy közös pont a felsorolásból, ami arra a pillanatra vonatkozik, amikor az a bizonyos függöny kettészakadt, és úgy éreztem magam, mint Doroty, Óz csodabirodalámában, amikor kiderül, hogy nincs is megmentő. Ráadásul tudatosan használta ki a tiszteletemet, naivitásomat, bizalmamat.

Leckék hosszú sora juttatott el arra pontra, amit jelenleg élek: a tisztelet fontos, de mindig magammal kell kezdenem.

“Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” A második tagmondat rejti a parancs valódi súlyát. A szeretet pedig rengeteg árnyalatot foglalhat magában.

Nem szeretnék gyógytea szakértővé válni, meg tanácsadóvá sem. Nem akarom, hogy bárki is tőlem várja a tuti étrendet. Információ forrás szeretnék lenni az életetekben, és kapcsolatteremtő. Kapcsolatteremtő problémáitok és kreativitásotok között. Segíteni abban, hogy rutinná váljon a metódus, ahogy magatok megoldjátok a helyzeteiteket, és teát, stratégiát alkottok magatok számára.

Valójában nagy előny, hogy nem is tudom , mire számítotok tőlem. Írtok nekem, kérdeztek, meséltek, én pedig reagálok úgy, ahogy épp érzem. Van amikor több idő kell majd, hogy átdolgozzam magamon az olvasottakat, de keressetek bátran. Teákkal, élettel, étellel, vagy amikor épp eszetekbe jutok.

Az én Mestereim pedi sokarcú leckékkel cifrázták az életemet. Sokadik alkalomra megtanultam azt is, hogy újra kell ezt a fogalmat generálnom az életemben, mert minél magasabbra tettem valakit, annál mélyebbre sűlyedtek, amikolr rájöttem a végig egyértelműre: Ők is Emberek.

Tanítványok, és ha nem egyenrangúan kísérjük egymást, az egyensúly odavan. Egy szó mint száz, köszönöm hogy tanítotok! Köszönöm a bizalmatok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.