Mese az első Mesetea Délutánról

Ekkor:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szétszórt kisasszony, aki annyira nem tudta, hogy hol áll a feje, hogy azt is elfelejtette, hogy 12 éve asszony….

Életem minden meséje így kezdődhetne, és bizony ez a nap sem volt kivétel. Hankát oviba juttattuk, utána haza. Majd Gergő indult a nagyokkal Zsámbékra, ahol buszra ültek, hogy bicskei nagyihoz érjenek.

Három után járt már az idő kereke, mikor Gergő hazaért, és úgy éreztük, koncentrálhatunk végre a Mesetea Délutánra. Megebédeltünk, és ütemtervet készítettünk: ebéd után Gergő meditál, én összekészülök, és amint ő végez, fél 5 körül indulunk a Pipacsba.

Váratlan fordulatok azonban most is érkeztek. Gergő valamilyen technikai malőr miatt meditációs hangfájl másolásba kezdett, az eleve szűk időkeretben. Hamar láttam, hogy elveszett időben, és bizony vagy a meditáció, és ezzel a gyógyulás látja kárát a helyzetnek, vagy az én programom. Ordítani akartam, hogy miért másolgat fájlokat, 4 óra 10 perckor? De tudtam, hogy az egész napunk kuka, ha abba akkor beleszólok.

Közben pakoltam. Két fásrekesz telt meg csészékkel, kancsókkal, tálcával, könyvvel. Margitvirág cicit kért, az idő pedig rohant. Szoptatás közben sorra vettem magamban a kis prioritási listámat. Hosszú és unalmas lenne véhigjárni az utat, amit akkor, könnyeimet lelki üzemanyagként használva végigsprinteptem. Talán másnak evidens lett volna azonnal mi a teendő, de én, a luxusmaca, most újabb leckét tanultam meg, és vizsgáztam is le fél órán belül az anyagból.

Vettem egy hatalmas rongy zsákot, és belepakoltam tálcát, könyvet, pelust, kancsót, és nem is tudom még mit, de tele lett. A kosaram is bőven megtelt. Ekkor kezdtem Margitvirág öltöztetésébe. Vagyis kezdtem volna, ha lett volna időm. Ekkor már 16:46-ot mutatott a telefonom. A babának pedig nem találtam zoknit. Ez volt az utolsó láncszem, amit elengedtem aznap.

Hordozókendőt tekertem magam köré, bele a baba. Kendővel bebugyoláltam a lábát, kabátomat felhúztam a baba hátán, szatyor, kosár, végül egy tálca sütemény. Start.

Nem tudtam mennyi az idő, de mentünk. A kapunk előtti úttestnél még azt hittem zokogni fogok, de a következő kereszteződésnél már mély béke volt a lelkemben. Nehéz volt a cucc, a lélek, de tudtam, hogy Gergő gyógyul, és én is. A teadélután pedig remek lesz. Akár jön vendég, akár nem. Mert akkor még azt gondoltam, talán senki nem is jön az elsőre.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Három anyuka érkezett gyerkőcökkel, hogy mesét hallgassanak. Hatalmas meglepetésemre Gergő anyukája is jött, hogy az unokákkal hallgassa meg a történetet. Nagyon sajnáltam, hogy nincsenek ott a nagyok. Jóp esett, hogy Szentendréről eljött erre az alkalomra.

Volt egy anyuka, aki épp akkor érkezett egy sütire a kávézóba, és végül ők is csatlakoztak a mesehallgatókhoz.

Mindenki kényelmesen elhelyezkedett, és felcsendült a mese. Jobb lenne fejből mesélni legközelebb, de úgy érzem a varázslat nem maradt el.

Valamikor Gergő is megérkezett a maradék holmival. A mese után még hosszan beszélgettünk meséről, életről, születésről. Csodálatos volt. Hálásan köszönöm a bizalmat és a jelenlétet minden vendégünknek. Március elsején találkozunk, egy másik mese hallgatására.

Egy hozzászólás Új írása

  1. Nagy Viki szerint:

    💜💜💜💜💜💜

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.