Királyi út

Ez a szó egy pénteki napon került a világomba. Gergő kórházba kerülésének másnapján.

Anyukáméknál ültünk a konyhaasztalnál. Szüleim, Gergő anyukája és én. Az a lelkiállapot leírhatatlan és megfoghatatlan. A világ összes ereje és fájdalma keringett bennem egyszerre, és igyekeztem akkorára növeszteni őket, hogy minden teret kitöltsenek, hogy félelem és kétség ne vethessen tanyát lényem legeldugottabb szegletében sem.

Kupak tanács volt ez a jövőről. Egy olyan helyről, ami nincs, ami nem is hozható létre a jelenben. Minden szavamra figyeltem, még a gondolataimra is. Igyekeztem jelenlétet adni a többieknek, de empátiától óvtam magamat. Hol lakjunk? Hogyan tovább? Semmire sem tudtam a választ, de nem is erről akarok most írni. Apukám egyetlen mondatára emlékszem: “Királyi út, innen már nincs.”

Hatalmas súllyal tette az asztalra ezt a mondatot és ezzel a súllyal érkezett meg hozzám is, de valami hihetetlen segítség nem engedte, hogy a lelkemre telepedjen. Elkezdtem forgatni, nézegetni, hogy lesz ebből a mélybe rántó bilincsből kapaszkodó?

Nem tudom meddig tartott, sok szempontból most is tart. Mert a lelkembe egyetlen, különleges részét engedtem be, azt, ami segít. A királyi út szimbólumát. Akkor még nem tudtam, hogyan fog ez a kép formáldni az idők során, de még ma is kapaszkodóm, nem is akár milyen!

A minap fejeztem be Boldizsár Ildikó meseterápiás könyvét, ami pontosabb képet adott a király szimbólumáról. Mert a király nem a hatalom jelképe a mesékben, hanem egy belső minőség hordozója. Életünk királyságának trónján betöltött szerepünkről szól. Hogyan válhatunk életünk nemes uralkodójává? Miként gyógyul a mesebeli hős, például a Csillagszemű Juhász? Miként vált ő királlyá? A mese szerint nem volt könnyű útja. Belső ereje, hite épp úgy kellett neki, mint az elengedés képessége. Teste, s lelke helyett csak subája és kalapja került a kaszákkal teli verem mélyébe. Megérte? Nem kérdés.

Azóta a királyi utunkat járom, és hiszek abban, hogy minden veszedelemmel szembem emelt fővel állunk majd, és képesek leszünk elegedni amit kell, akkor amikor kell, és tiszta lappal erős lélekkel kormányozzuk majd életünk célokkal teli királyságát a bőség és boldogság országává.

Persze addig jönnek sorra a próbák. Például a mai nap. Gergő most is kórházban, csak ambulánsan. Tervezetten az első kezelés napja ez. Nagyon várta, és ő most is ott várja. Már sikerült odaadnia a papírjait a dokinőnek. Fél kilencre ért oda, most 11 óra. Ezek az idők a virrasztás idejei. A lélek próbái. Nem vagyok most vele. Nem szeretik ha babával ott vagyunk. Általában megoldjuk, de láttam, hogy most ezt el kell engednem. Csatába engedem az uram, míg én őrzöm a lélek szerető lángját. A királyi lakoma a győztes csata után pedig sosem maradhat el, még akkor sem, ha a háború, belső mumusaink ellen egy életen át tart majd. A királyi út méltóságának megőrzése és követése örök feladat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.