Kérlek tegyél rendet az asztalodon!

Tegyél rendet az asztalodon!

Ez az elmúlt két nap sokat hallott álkérdése az életünkben. Ez nem kérés, parancs, és ők ezt nagyon jól tudták. 

Sokadik parancs után, kérdésbe bugyoláltam türelmetlenségemet:
-Rendet tettetek az asztalaitokon? – Olivér pedig foghegyről, de érthetően válaszolt:
-Nem tudom, neked mi a rend.

Ritka pillanat jött itt: az első “szemtelen!” ítéletemen sikerült felülkerekednem, és rájöttem, hogy végtére is igaza van. Ekkor megegyeztünk, hogy koszos papírzsepi ne legyen rajtuk, mert ez gyorsan tisztázható közös pont, és ment mindenki a dolgára.  Bennem meg új feladatista elem keletkezett: valahogy tisztázni ezt a rend fogalmat.

Ma a vihar miatt hamarabb értünk haza a strandról. Idilli délután volt, ezzel együtt is. Volt némi idő a lefekvésig, és megkérdeztem, mi lenne, ha mindkettőjük asztalánál haladnánk a rend felé negyed órát. Így apránként alkotunk egy közös rendet. Mind a kettő lelkesedett. Ez már eleve meglepet. Tivadarnál kezdtük.

Az együttműködés folytatódott, és elképesztően hatékonyak voltunk. Apa beállított időzítője csipogásán túl is volt kedve folytatni, hogy befejezhessük. Az eredmény szerintem önmagáért beszél.

Olivér türelmesen várt a sorára. Átültem az ő székére, és ott is munkába fogtunk. Kevésbé volt fókuszált, de a szándék benne is vitathatatlan volt.

Itt már nem is állítottunk órát, mindeelfelejtettük. Egszen hamar sikerült rendet tenni itt is. Lefotóztuk, hogy a következő pakolásnál legyen hivatkozási pont. Itt már kellett kitartás, de Tivadar líramuzsikája mindenki lelkében tartotta a tüzet.

Kevés ilyen idilli este van ám. Nem felvágni akarok vele, sokkal innkább leírom, hogy nyomatékosítsam magamban, hogy így is tudunk mi, Család együtt helytállni. És Ti is tudtok!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.