Hiszi a piszi!

Akár hiszi, akár nem piszi, valamit kezdeni kell azzal a rengeteg lételméleti kérdéssel, ami felszínre tör egy hosszú, de akár rövid gyógyulási folyamat során egyaránt. Napi szinten újrakezdődő játszmák szaggathatják energiáinkat apró cafatokra, ha néhány ismétlődő érzelmi hullámra nincs gyors megoldásunk. Energiáink pedig a legnagyobb kincseink.

Hinni, vagy nem hinni, ez itt a kérdés. Mi hamar, és egyértelmű döntést hoztunk arról, hogy a hit útját fogjuk járni. Ez pedig egy rövid, logikai eszmefuttazltás ésszerű eredménye volt.

Itt van ez a fura, fizikai lét. Az egyetlen ismert világ. Látjuk milyen esendő, milyen misztikus még mindig. Például a rák, mint folyamat, megfoghatatlan az orvosok számára is, akik nap mint nap ezzel szembesülnek. Látjuk az erőfeszítéseiket, és a tanácstalanságukat egyaránt. Egyetlen biztos dolog van, hogy semmi nem biztos. Elcsépelt és unalmas közhely ez. Ha kapaszkodót keresnék, ezt megragadva a mélybe zuhannék.

Amikor meghallod, hogy a férjének daganatok vannak a fejébe, vagyis amikor én meghallottam, akkor már tudatosan azt a kezdrem kántáltam magamban, hogy “Kalandra fel”. Nem láttak még ebből teljes gyógyulást, na akkor épp itt az ideje. Mindig vannak elsők, akik utána segítség, kulcs lesznek egy új világba. VÁLLALOM, VÁLLALJUK.

Hinni abban, hogy minden, ami történik az életemben, életünkben értünk, és céllal történik elemi érdekünk. Köztudomású tény, hogy a stressz visszaveti az immunrendszer hatékonyságát. A gyógyulás zarándoklatához azonban erő kell. Erő Gergőtől, és tőlem egyaránt. Megengedhetetlen a csüggedés, az önsajnálat. Ahogy az ember születik, él, majd földi léte véget ér, úgy egy daganat is az örök átalakulás útját járja. Céllal, és egy magasabb szintű akarat döntéséből teremtetett. Épp úgy, ahogy Gergő is. Most, egy ideig egymást segítik feladatuk beteljesítésében, no meg engem is, és mindenkit, aki bármi módon érintett ebben a folyamatban. Önző, jól megfontolt érdekünk ezzel a hozzáállásal létezni a folyamat minden időpillanatában. Ami történik értünk történik, nem könnyű, de áldás, ami többé tesz minket.

Miért fontos ezt így megélni? Két oka van. A gyógyulás boldog testben gyorsabban zajlik le. Ez a gondolat pedig bennünket boldoggá tesz.

Második ok pedig az, hogy a pillanat, amikor rájössz, hogy meg vannak számlálva a napjaid, (és ezzel mind így vagyunk) felvet bennem egy kardinális kérdést. Ha csak bármennyi időm van életem szerelmével, legyen az több évtized, vagy pár perc, azt a lét örömében lebegve, vagy a veszteség rémének rettegésében szeretném tölteni? A válasz egyértelmű. Minden percet élvezni szeretnék Gergővel, most és mindörökké.

A pillanat, amikor ráeszméltem, hogy a boldogság gyógyít, és boldogan élni egy napig is jobb, mint évtizedekig rettegni, könnyűvé tette a döntést. Mindenben hinni fogok, ami boldoggá tesz.

Aztán persze jönnek a hétköznapok, amikor ráeszméltünk, hogy hinni, nem is olyan könnyű. Nem is mindig egyértelmű mi a boldogság. De ez, már egy következő történet…..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.