Bullet Journal vezetőként rengeteg inspiráció talált már rám a neten, de valahogy mindig hatalmas időt kér tőlem, hogy a saját rendszerembe tudjam olvasztani. Pont így alakult ez a hangulat követők bármely formájával is. Idén januárra azonban minden belső feszültséget okozó akadály elgördült előlem, így az első képet ma megalkottam, és utolértem magam, hisz már 14-e van.

Lássuk először mi is az a hangulat követő funkció a Bullet Journalban. Ez az oldal, vagy rész arra szolgál, hogy minden nap feljegyezhesd, milyen hangulatban telt a nap. Én már itt kötözködésbe kezdek. Elvileg látok némi hasznot abban, hogy visszakereshető, hogy milyen is volt adott napon a kedvünk, de csak elvileg. Ha vezetjük a naptárat, vagyis ha én, vezetem a naptáram, akkor ha egy nap eseményeit visszaolvasom, pontosan fel tudom idézni a nap összes jelentős hangulatát.

Ezen a ponton a második probléma is kikristályosodik. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem egy nap során a szivárvány minden színében pompázik a kedvem. Ha egyet ki akarok emelni, akkor az tuti a legjobb lesz, max a kicsit “nem jó”. Rettenetes bűntudatom lenne attól, ha egy napot még a színezéssel is pokolnak nyilvánítanék. Oké, ilyen minősítést sosem osztok, de már a nagyon rossz is ritkán tűnik vállalhatónak önmagam számára. Ha visszagondolok egy napra, szeretem az élmények, értékek mentén vizsgálni, ha pedig a legrosszabb hangulat színét/jelét kapja, tuti, hogy valami értékelendőt szem elől tévesztek. Persze ez az én belső jàtszmám, de ez a jàtszma minden eddigi hangulatkövető próbàlkozásomat halálra ítélt. Több frusztrációt okozott, mint adott.

És harmadik probléma még csak most bontskoziknki: Túl azon, hogy nehezen választottam ki egy-egy nap besorolását, pontosabban hosszasan alkudoztam magammal, hogy mennyire is volt JÓ KEDVEM, hamar meguntam a jókedv jelölgetést. Minek felírni, ha mindig az van? Meg amúgy is, ha mindig az van, miért vagyok mégis boldogság hiány élményben? Újabb feszültség, és làtom, ahogy már repül is a bullet journálom a jurta másik végébe. Persze ilyet sosem tennék. 1. Felébrednek a gyerekek, 2. Drága a füzet 3. A préselt virágaim sérülnének… Könyvet nem dobálunk, és pont.

Szóval amint látjátok, kényszeres világom frusztráltsága bekúszott a napló vezetésbe. És bár komoly eltérést mutat pszichés állapotom a norma világától, ezen a ponton nem szoktam tovább kínozni magam. Elengedtem a dolgot reményteli ötlet érkezéséig. Illetve motivációig.

Megérkezett!! Ma este rajzoltam egy rém egyszerű képet, amit a hónap meséje inspirált. Egy téli erdőt. Úgy alakítottam ki, hogy 31 részre ossza a lapot(majdnem). Beszámoztam a tereket, és minden nap kiszínezek egyet KEDVEM SZERINT. Azzal a színnel, ami akkor és ott szebbé teszi a napomat.

A hónap színeiről és képi világáró sem kell majd hosszas eszmefuttatást csinálnom magammal, hisz minden hónapban ott lesz a mese és a hozzá álmodott színek. Így már mindjárt komfortos ez a kis lehetőség. Ráadásul tényleg minden nap a kezembe kerül az ecset, amiből már csak szuper dolgok születhetnek. A legmotiválóbb szín gyógyító erejét már biztosan élvezhetem majd 🥰.

Szeretnétek, hogy hozzájussatok a képhez digitális formában?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fill out this field
Fill out this field
Adjunk meg egy valós email címet.
You need to agree with the terms to proceed

Menü