Gluténmentes nyár!

Egy pillabatra elevenítsétek fel, milyen érzés, amikor fel vagytok puffadva, és úgy érzitek mindjárt kidurran a hasatok. Majd még tegyetek mellé egy lassan két kilós babát és csatolt részeit.

Na ilyen, amikor hiba kerül a diétába. Ami amúgy igen szigorú. A mai éjszakámat pl valószínű az nyomorította meg, hogy pár morzsa, az erederileg gluténmentes csilis babba pottyant a fölötte tárolt rántott sajtból. Alig több, mint pár molekula. Nincs az a szem, ami látná, de a legtöbb gluténérzékeny szervezete reagál. A ma éjjelli megduplázott wcre járás még csak a könnyű része. Amíg nem találtam meg a teát, ami itt megállítja a folyamatot, a sztory rosszabb volt, mint a legrosszabb másnapossás, és egy nappal a hiba után pokoli migrén zárta a tünetegyüttest.

Otthon is egy évembe került biztonságos konyhát teremteni Hankának és magamnak. A nagyik előtt is le a kalappal. Még süti fronton is jól vagyunk tartva. Azonban amint kidugjuk az orrunkat a világba, minden bizonytalan. A “szedd le a panírt és edd meg úgy” vagy “akkor a csipetkét hagyd ott” mondatokon már fenn se a akadok. Itt legalább tiszta a sor, hogy nincs képben az illető. Ha ez egy pincér, jobb odébbállni az étteremből.

Aki olvas, tudja, hogy sehova nem megyek saját ételek nélkül. Egyrészt ezt láttam anyukámtól, és ezt tartom sokszor okosnak/gazadaságosnak is, gluténügytől függetlenül. Mégis fontos, hogy a gyerekek, egy balatoni strandolás alkalmával ehessenek valamit a büfében. Nekem ez gyerekként mindig hiányzott, hiába volt elég és finom a hazai szendvics. Ki-ki választhasson kedvére, elvégre volágot látunk, és ízekkel is jó találkozni, ismerkedni. Lángos, hekk, goffri, kinek mi tetszik. Vagyis ez a fiúk esete a családban. Hanka meg én meg kutatómunkába kezdünk. Próbálunk belesni a színfalal mögé:

*vajon egy olajban sül a lángos a krumplival?

*valamelyik hamburgeres felfedezte, hogy nem vészes befektetés gm bucit tartani?

*a rizs gluténtól mentes övezetben van?

Beszélgetések az eladókkal, mérlegelés, kreativitás és a rizikófaktor nullára így sem csökkenthető.

Szeretek főzni. Néha azonban nyaralni szeretnék. Az előre csomagolt gm kenyerek és a sokáig olvasott összetevő listák jutnak ilyenkor, és a választék siralmas, ahogy a minőség is. Az árak meg persze az egekben. (2000Ft/kg alatt, csak akciós, mindjárt lejár feliratosat lehet kapni. Amit szívesen eszek összetevő olvasása után is, azt még 4000/kg alatt nem kaptam meg)

A mai éjjel után fáradt vagyok. Testileg, és lelkileg, és tanácstalan. Tényleg mindenhova saját konyhával járjak? Nincs biztonságos, minőségi pihenés egy gluténérzékeny számára?

Pedig lehetne. És szívesen járnám az ország éttermeit, hogy elmondjam, ez nem feltétlen pénz kérdés. A rizsliszttel ugyanúgy sűrűbb a szósz, ropogósabb a stake burgonya (liszt nélkül is amúgy). Folytathatnám a sort.

Egyre többen érintettek ebben, és bizony van, hogy konkrétan éhesek maradunk egy helyzetben, míg büfék sorakoznak körülöttünk. Hanka amúgy igazi hős a diéta kapcsán, az első perctől. Azt is békésen viseli, amikor épp csak rizs meg sali kerül a tányérjára. De tényleg nem éri meg a piacon lévő szolgáltatóknak, hogy reagáljanak egy olyan problémára, ami az ország minimum 10%-át érinti?

Na abbahagyom a puffogást, és keresünk egy boltot, hogy kaját szerezzünk nekem. Több rizikós kajavásárlást nem bír el ez a fesztivál.

Hozzáteszem, a csodás Fesztivál desszertemet sem alkottam volna meg, ha lett vona alkalmas desszert már a helyzetemre. Motivációvá varázaolom ezt a helyzetet, és szólok az ügy érdekében, ahol tudok.

Egy hozzászólás Új írása

  1. Patrícia szerint:

    Teljesen igazat adok. Mi is gluténérzékenyek vagyunk és nem egyszerű…. Már annak is örülök, hogy van némi választék, de igencsak borsos áron. Mindemellett nálunk a tejfehérje allergia is befigyel. Itthon is sütöttem kenyeret sokáig, de hirtelen a kedvelt kenyérlisztjeim is megdrágultak, másrészt az ízük sem volt olyan igazi, hamar ki is száradtak. Ha akciós mindjárt lejár, betankolok, és megy a fagyasztóba. De valljuk be, a gluténmentes kekszek, péksütemények is horror áron vannak, és azért az én gyerekeim is szeretik a kekszeket, péksütiket… 😦

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.