Én, a luxusmaca

Ekkor:

Furcsa útravalókat kapunk néha szüleinktől, vagy akár messzebb is nézhetünk, őseinktől. A Királyi út után, most luxusmacává válásomról mesélek Nektek.

6 éve történt. Sőt… Nyár volt hőség, és nekem hatalmas pocakom. Johanna növekedett benne. Gergő édesanyja és én, vagyis mi, üldögéltünk a frissen állított, üres jurtánk közepén, és kávét ittunk. Sparherten főtt, de finom volt, és drága. Mert én bizony akkoriban csak az Amway által forgalmazott kávét ittam meg, mert a többitől fájt a hasam. Mostmár nevetek az akkori magamon, de akkor ez fontos volt a világomban.

Látom magam kívülről, ahogy ezt kinyilatkoztatom. Mert én ilyen kinyilatkoztatós vagyok. Nem lehet valamit csak úgy elmondani, minden szónak súlyt adok, és szerepet szánok. Legyen ez épp oly jelentéktelen téma, mint egy délutáni kávé. Tudom, mennyire bosszantó tudok lenni ilyenkor, néha még magamat is felbosszantom, bár sokkal több tapasztalatom van arról, hogyan reagálnak erre mások, akiket vagy megsértek, vagy eltaposok, vagy csak lazán lehülyézek. Remélem lehülyéztem… Mert itt most assz’em egy bocsánatkéréssel is tartozom. Soha, senkit nem akarattal gázoltam el, mint a gyorsvonat.

Szóval ülünk az új illatú jurtában, ahol áram is még csak a szomszédtól volt. Kinyilatkoztatom kávéivásom szigorú szabályait, és anyósom, mosolyogva, szinte nevetve mondta, hogy micsoda luxusmaca vagyok. Mondanom sem kell, vérig sértődtem. Ilyet mondani rám, aki mindent megesz, hogy ne legyen “maca”, és ne legyen pazarló “luxus” az élete. Annyira fájt, annyira 10 pontos sértés volt ez akkor ott, hogy egy “magasabb szintű” részem együtt nevetett anyósommal.

Évek teltek el, és ez szállóige lett az életemben. Én, a luxusmaca. És mit jelent ez ma számomra? Hogy igenis vannak elvárásaim az élettől. Pl ha kávé, legyen jó. Sorolhatnám tovább. A lényeg, hogy életem úgy élem, ahogy nekem tetszik, és ezt kívánom mindenkinek.

Kevesen tartják irigylésre méltónak azt az üres jurtát, de nekem akkor is, és azóta is álmaim teljessége. Akkor is, ha nem tudok mindent megvalósítani, amit elképzelek benne. Még nem hoztam létre az álmot elég pontosan. De világomban minden rendben van. Speciális rend ez. Senki más világában nem lenne ez rendben. A legszebb az, hogy nem is kell. Mert az igazi luxus személyreszabott, egyedi és speciális. Pont, mint a mi életünk. Nem kell, hogy más irígyelje tőlem, tőlünk. Mi szeretjük.

Ebben a világban még a maca szó is másképp cseng. Luxusmaca vagyok, és kívánok mindenkinek #luxusmaca életérzést saját világában, akár jurta, akár penthaus egy New York-i felhőkarcolóban.

(képek akkoriból, kivéve a kávé, az mai)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.