Búcsú beszéd

Köszönöm, hogy velünk vagytok, köszönöm, hogy együtt vagyunk.

Az elmúlt 3 hétben minden percemet átjárja az a gondolat, hogy mit szeretne most látni Gergő, hogyan is éljük meg ezt a változást. Mert hiszem, hogy nem elvesztettük Őt, csupán máshol, más formában támogat ezután minket. A veszteség, ami így is kínzó semmivel nem fedhető el, és nem is feladat láthatatlanná tenni. Most mégis arról beszélnék egy kicsit, mi az, amit Gergőtől kaptam, mind kaptunk, és mi az, amivel gondolataim szerint méltón hordozzuk majd magunkban azokat az ajándékokat, amiket a vele töltött élményeken keresztül gyűjtöttünk.

A legtöbbet nyilván a saját élményeimről tudok megosztani, és arról, miként láttam én az életben a többi kapcsolatát.

Gergő valóra váltotta minden kislánykori álmomat. Feleségeként nem is kívánhatnék egyebet. Ott állt velem az oltár előtt, kitartott mellettem jóban rosszban, és négy csodás gyermekünk is életem örök ajándéka marad. Szelíd és vidám jelenléte minden olyan teret betöltött, ahova belépett. Mind tudjuk, hogy segítőkészségére az élet minden területén bárki számíthatott. A vírusos számítógéptől az elvágott kábelig. Egy problémával addig dolgozott, míg megoldást nem talált rá. Amikor valakinek segített, akkor minden figyelmét neki szentelte. Amennyi ebből nekem jutott, a világ minden kincsével sem lenne honorálható. Szívből kívánok minden nőnek olyan szeretetteli társat, amit a személyében élvezhettem, 14 éven át.

Kitartása és elszántsága az utolsó percig lankadatlan volt. Hitt, és hittünk a gyógyulásban. Erre a világra nem a gyógyulás volt a sorsa, és az élet nem a mi elképzeléseink szerint alakult akkor, amikor földi útja véget ért. Hiszem, hogy ez nem büntetés, vagy gonosz cselszövés. Istengyermekségünk során sok olyan esemény is átszövi életünk fonalát, ami nem a kedvünk szerint való, és néha csak évek múltán látjuk meg az események adományait. Talán akkor sem. Lehet-e adománya annak, amikor egy édesanya elveszíti fiát, gyermek az édesapját? Nem tudom. Hinnem kell benne, hogy igen, és kívánom mindannyiunknak ennek a felismerésnek az ajándékát, illetve a türelmet, lelki békét arra az időre, amíg ezt nem találjuk meg.

Gergő nem szenvedett, és ez számomra isteni csoda ebben a fájdalom csomagban. Az utolsó percig apa, és férj volt, gondoskodó és szeretettel teli. Biztos vagyok benne, hogy azt kívánja mindannyiunknak, hogy mi se szenvedjünk az Ő hiányában, és egyesével bíztat mindenkit, akiknek a szíve most összeszorul ennek a veszteségnek a súlyától, hogy keresse és élje meg az örömöket, amiket az élet ez után is tartogat számára. Adjunk teret könnynek, és derűnek egyaránt, mert az élet nem nélküle megy tovább, csupán új módon élhetjük át a személyéből áradó végtelen csodát. Szeressük egymást, figyeljünk egymásra, mert a boldogság közös feladatunk Gergő emlékének méltó megőrzésében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.