A kis gyifaárus lány meseteája

Advent második hetére hoztam karácsony üzenetének egyik legsötétebb hangját.

Andersen ezen meséje megmutat egy olyan világot, amit talán nem szívesen látunk. Egy világot, ahol a Karácsony épp úgy egy nap, a túlélésért, mint a többi. Csak még nehezebb.

Nehezebb, mert az apró gyertyalángok reflektorként világítják meg az élet, másoknak adott lehetőségeit. Van, aki ilyenkor nem csak eleget tud enni, hanem még annál is többet. Nem csak teszi a dolgát, majd hazatér, hanem ajándékot vesz, kap, ad, bont. Mert ők még fokozzák az életet. Valaki pedig mellettük meggyújtja az utolsó gyufaszálat, és szinte karácsonyi ajándékként kapja a halált.

A mesét olvasva megkockáztatom, hogy minden olvasó megmentené a lánykát. Meghívná az asztalához, még tán át is ölelné. Úgy gondolunk magunkra, mint akik megmentenék a kis gyufaárus lányt. Vajon ha holnap felszállna mellénk a villamosra, felismernénk?

Csípős tea illik a csípős hideg, szívet égető meséjéhez. A gyömbér és a csili első perctől biztos eleme ennek a teának. A harmadik, alapteát hosszasan kerestem a lelkemben. Kettőt meg is kóstoltam, mert bizonytalan voltam. Végül egy légies, puritán teát választottam. A végleges receptbe tehát az oolong, gyömbér és csili került.

Különleges íze szerintem remekül illik ehhez a nehéz, mégis szép véget érő meséhez. Kóstoljátok meg a két szál lobogó gyertya fényében az adventi koszorú mellett.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.