Mikor történt?

Mikor történt, hogy màr nem értem ki vagyok? Tudom, az eszem követi az eseményeket, de a lelkem valahol a régmúltban ragadt.

Gitáros mise van anyukámék templomában. Egyszer én gitàroztam. Dalokat válogattunk a barátaimmal, gyakoroltunk, nevettünk, készültünk. A dalok nem változtak. A barátaim nincsenek már az énekesek, zenészek között, ahogy én sem. 15 éve elkerültem innen. Valamikor ők is kikoptak. Az élet rótta saját köreit, és én nem is figyeltem, hová keveredtem. Magától ment az élet, mert az úgy normális, hogy a lány férjhez megy, asszonnyá lesz, gyermekeket szül, csendben nevelgeti őket mély szeretetben párjával. Tettem amit láttam szüleimtől, és szerettem.

De vége lett. Nincs kit csendben szeressek. Ha van is, a csend rejtelemmé mélyült. Titokká, néma magánnyá. Felkelek, teszem amit kell, amit bírok. Ami már izzón éget úgy, hogy halogatni sem tudom. Menekülnék a lét minden formája elől, mert valami olyan veszett el, ami értelmet adott sodródó életem cselekedeteinek. Meghalt a férjem.

Tavaly, ez idő tàjt fordult minden végképp rossz irányba. Vissza nem fordítható zubogó vízesésbe.

Ez idő tájt karácsonyra készülünk, és nem tudom mikor történt, hogy màr nem kisgyermekként állok be a sorba a Mikulással való találkozásra várva, verset motyogva…

Legutóbbi bejegyzések

Menü